A Kőbányai Porcelángyár figurális díszműáru választéka 1951-1968

Több mint 10 évvel ezelőtt, amikor beleszerettem az első magyar porcelán figurákba, gondoltam szerzek majd egy-egy katalógust a gyáraktól és az alapján keresgélem a hiányzó darabokat. Nagyon hamar kiderült, hogy nincsenek ilyen kiadványok, a gyűjtést nem segítette semmi a kisebb gyárak esetében. Ezért is lett egyfajta küldetés monografikusan mindent összegyűjteni egy témában. A cél egy katalógus lett, ami anno nekem nem volt elérhető. 

Az alábbiakban a Kőbányai Porcelángyár figuráit próbáltam összegyűjteni, amik az államosítás után születtek illetve, amiket még akkor is gyártottak. Ha bárkinek van tudomása más darabokról, akkor kérem keressen meg, hogy tovább bővítsük a listát. 

Ez a kiadvány a magyar iparművészet egy kis szeletét kívánja feldolgozni. Az államosítás után a régi gyárak új rendszerben kezdtek működni. Evvel párhuzamosan az első porcelántervező iparművészek is végeztek az Iparművészeti Főiskolán. Páran a Kőbányai Porcelángyárban kaptak lehetőséget, hogy a pályájukat elkezdjék. Ez a könyv a gyár figurális porcelán kínálatát mutatja be, többek között az ő terveiket. Amilyen egyszerűnek tűnik a feladat, annyira bonyolult keretet adni neki, mert az információink egyelőre hiányosak. Egyik lehetőség a kronologikus feldolgozás lenne, de erre nincsenek adatok minden figura esetében. Tervezőnként is fel lehetne dolgozni az anyagot, de sajnos itt is vannak hiányzó adatok. A legjobb lenne gyári számok alapján elkészíteni egy katalógust, de a körülbelül 160 tárgy közül csak közel 90-nek vannak erre vonatkozó adatai. Sajnos erről a korszakról még nem került elő formakönyv vagy katalógus, de megtanultam a több mint 10 év gyűjtés és kutatás alatt, hogy bármikor bármi előkerülhet.

Az itt feldogozott információk egy 1961-es árjegyzékből és az Iparművészeti Lektorátus bírálati anyagaiból származnak. Az árjegyzékben szerepelnek gyári számok, méretek, elnevezések, fotók azonban alig, így külön feladat volt minden figurát beazonosítani. A lektorátus anyagában is szerepelnek néha gyári számok. Ezeket gondosan sorrendbe tettem és az anyag feldolgozását így kezdtem el. A meglévő gyári számok után azok a darabok jönnek, amiket elbíráltak a Lektorátus berkein belül, de gyári szám nem lett mellettük feltüntetve. A harmadik részben olyan darabok szerepelnek majd, amik a gyárban készültek, de gyári szám nem található hozzájuk és más dokumentum sem említi ezeket. 

katt a képre és már lehet is lapozni a www.koporc.hu-n

az én XX. századom :)

2024-ben a Facebook-on és az Instagramon megosztottam naponta egy-egy kedvencet. A tárgyak kb. negyede bekerült ebbe a kisfilmbe. Kis emlék ebből az évből. :)

H avagy Hegyi Lajosné kerámiái

 

A H jelzés régóta izgatta sokunk fantáziáját. Sokan Benkő Ilonának tulajdonították a H betűvel jelzett tárgyakat és ugyan van hasonlóság, de más volt a készítőjük. Nagy szerencsénkre az alkotó családja több fórumon is próbálta korrigálni a téves információkat és a segítségükkel már többet tudhatunk H. azaz Hegyi Lajosné, született Szövényi – Lux Ágnesről.

1941. szeptember 24-én született Budapesten. Édesapja, Szövényi-Lux Géza rajztanár. Rudnay Gyula tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Főleg akvarell képeket festett, így nem csoda, hogy Ágnes az ő révén megszerette a rajzolást, a képzőművészetekkel, azok történetével való ismerkedést. Főleg a festészet, szobrászat és az építészet érdekelte, az ókortól napjainkig.  Édesapja hatására jelentkezett gimnáziumi érettségi után először az Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász szakára. 

Később átment a porcelántervező szakra.  Jó jegyekkel zárta a féléveket, de valakivel összetűzésbe keveredhetett, mert először nem engedték diplomázni. A jó jegyeivel érvelve, Schrammel Imre – aki már ekkor a Főiskolán tanított – közbenjárásával végül porcelántervezőként diplomázott 1964-ben, de hiába voltak korábban csak jó jegyei, csak elégséges osztályzattal.

remek eredmények: 

elégséges diploma:

Kevés darab maradt fent a porcelántervei közül. Egy egészségügyi intézménynek kellett étkészletet terveznie a diplomamunkája keretein belül.

a család tulajdonában megmaradt tárgyak: 

Herenden lett volna lehetősége porcelántervezőként elhelyezkedni, de nem akart Budapesttől távol dolgozni, így nem vállalta el az állást.

Mivel máshol valószínűleg nem volt lehetősége porcelánnal foglalkozni, a kerámia felé fordult. Jó barátok majd szomszédok voltak a Benkő Ilona – Péri József művészházaspárral és Ilona megismertette az agyaggal. Benkő Ilona és Krajtsovits Margit keramikusok egy műhelyen osztoztak Csohány Kálmán grafikussal, melléjük költözött be Ágnes a Munkácsy Mihály utcai szuterénbe. Ő nem tudott korongozni, de a többiek mindenben segítettek neki. A tálhoz használt formákat Benkő Ilona és Krajtsovits Margit készítették, majd Ágnes is dekorálta, mázazta azokat. Ugyanazokat a formákat, festékeket, mázakat használták – ezért is lehet párhuzam a munkáik között. De ez soha egy pillanatig nem okozott gondot. Hasonló történeteket más kollektíváktól is hallottunk már, ott segítették egymást, ahol tudták.

téma és variációk:

A tálak mellett kisebb számban vázák is készültek, ezeket is ők korongozták és Ágnes díszítette, dekorálta, mázazta őket készre.

a jelzés: 

kaspók is készültek: 

fali kerámiák is készültek kis szériában: 

1972-ben saját műhelyt alakítottak ki a lakásán, Ágnes férje épített kemencét. Itt formákba nyomott agyagból készültek a tálak. Ebben sokat segített a férje. A sokszor geometrikus mintázat drótból lett elkészítve, amit az agyagba nyomtak, később ez lett kiszínezve, dekorálva. Egy-egy típusból tízes nagyságrendű sorozatok készültek. Ezeket az Iparművészeti Vállalat forgalmazta.

otthoni műhely: 

terv: 

kerámia tál: 

terv:

kerámia tál: 

tervek:

kerámia tál: 

egyéb tervek: 

további tálak: 

Kedvenc technikája a fia elmondása szerint: „A kemencéből frissen kikerült, már színes mázzal lefestett tálakat óvatosan megpermetezte vízzel, amitől a mázréteg még jobban megrepedezett, mint a normál hűlés közben. Ezután bemártotta az egész tálat újra, általában fekete festékbe, ami a repedésekbe beült, azokat kiemelte. Ezt a technikát mindenféle tárgyon előszeretettel alkalmazta.”

1983-tól az Iparművészeti Vállalat már nem vette át a termékeit, ezért felszámolta műhelyét, befejezte a kerámia készítést és férje vállalatánál dolgozott nyugdíjazásáig.

Családjának még készített egyedi darabokat, de ezek már nem kerültek bolti forgalomba.

Köszönjük a családnak a sok fényképet és a segítséget. Vida Jánosnak és a Kossuth Klubnak a lehetőséget és a helyszínt. Nagy öröm, hogy újabb tárgyakhoz van már név, arc és történet.  

Kályhacsempék

 Egy kályhacsempe sorozat darabjai fel-felbukkannak, de eddig nem sok információ került elő róluk. 

Nem is emlékszem milyen keresőszóval bukkant elém egy cikk egy fotóval és felcsillant a szemem, nagyon úgy néz ki új nevet sikerült megtalálni és tárgyhoz párosítani. 

Ez a kép talán a kályhacsempe tervezőjét azonosítja. Az alábbi képen lévő kócsagos csempe tervezője Süttő Ferenc. 

a felbukkanó csempeképek madaras verziója: 

Süttő Ferenc életrajzából kiderül, hogy 1959-ben végzett a Képző és Iparművészeti Gimnázium kerámia szakán. 

A Budapesti Építőipari KTSZ-nél kezdett dolgozni, majd a Komárom Megyei Kályhacsempegyártó és Építő Vállalatnál. Ezek a csempék ott készülhettek. Ha a kócsagos is a nevéhez köthető, akkor valószínűleg a többi darab is: 

Itt olvashatunk a tervezőről.