Szepesi Magda

 Egy újabb név. Viszont sajnos csak ennyi. 

Szepesi Magda.

Természetesen megint valami mást kerestem, amikor egy cikkhez tartozó képen ismerős figurát láttam meg. A jelzést ismertem pár darabról, stimmelt a monogram is. Rákerestem, de egyelőre a névnél többet nem találtam. Azért álljanak itt a tárgyak, amiken már találkoztam a jelzéssel.

Az SZM jelzés jól kivehető. 

Ez a kép jelent meg a korabeli újságban: 

További tárgyak evvel a jelzéssel:

Ezen a madáron is SZM jelzés van, de kicsit más. Talán ez is az övé. Nekem valahogy illik a sorba:

Van figurátok vagy dísztárgyatok evvel a jelzéssel?  Szívesen kiegészítem a bejegyzést újdonságokkal.

Székely Sándor kaspói

Székely Sándor nevét megelőzték a kerámiái. Évekig gyűjtögettem kedves figurákat, színes tálakat, kaspókat és csak töredékükön volt olvasható Székely felirat. Hiába a szignó, így sem került elő sok információ a készítőről. Ezek a kaspók is az ő alkotásai. 

Sokszor előfordult már, hogy egy adott témában kerestem információt és valami teljesen mást találtam. Szerencsére most is ezt történt. Kerámia Háziszövetkezetekről kerestem adatokat, amikor egy témába vágó cikkben ismerős név tűnt fel. 

1961-ben, az Esti Hírlapban megjelent egy rövid cikk a Díszkerámia műhelyéről. Helyileg Budapesten, a  Galamb utcában működtek. Többek között arról esik benne szó, hogy hiába az újító szándék, még mindig a régi kedvenceket kéri a kereskedelem, a kis kéményseprőt, a néger női fejeket és alakokat, a zenészeket és a fatörzs alakú lámpatesteket. 

Egy újabb vitrinbe gyűjtötték az alkotóművészeik modernebb hangvételű tárgyait, de hiába álltak ott, fél éve nem rendelt belőlük senki. Az interjúalany azt mesélte, hogy ez talán kezd megváltozni, mert Székely Sándor bájos őzike figurájából rendeltek egy darabot. Az észak-dunántúli ÜVÉRT tatai boltjába. Egyetlen  hölgy volt a bemutatón, merészebb volt, mint a többi rendelő és ő vett egyet. 

Sokszor elhangzik a kérdés miért ritka valami, miért készült belőle kevesebb, mint a gyakran látott darabokból. A választ mindig a kereskedői oldal adja meg. Hiába készítettek a tervezők modern darabokat ha a kereskedelem képviselői nem rendeltek belőle. És ha már pár kör rendelésből kimaradtak, akkor gondolom a kínálatból is kivették ezeket a darabokat. Olyan esetről is hallottunk, amikor ki szerették volna játszani a rendszert, olyan darabokat is küldtek, amiket nem rendeltek, de visszaküldték őket, hogy eladhatatlan. Szerencsére pár év alatt azért változott a helyzet. A közönség jól fogadta a modernebb hangvételű darabokat, így a kereskedelem is elkezdte őket rendelni. 

Ezt támasztja alá a következő cikk, amit Székely Sándorról találtam. 1964-ben a Komárom megyei Dolgozók Lapjában  már külön cikket szenteltek neki szeptember 5-én. 

A cikk szerint egészen fiatalon, vasúti pályamunkásként kezdett foglalkozni képzőművészettel. 19 éves korában alkotott két szobráról, melyeket bemutattak a Vasutas Képzőművészeti Szabadiskola kiállításán, a Szabad Nép Kritikusa elismerően emlékezett meg. Katona korában tovább foglalkozott az agyag formába öntésével, majd leszerelés után végleg áttért a kerámiára. 1953-től 1963-ig a Díszkerámia műhelyében dolgozott, annak bezárásáig. Huszonnégy alkalommal nyert díjat a Képcsarnok pályázatain, kiállításain. 

A műhely bezárása után esztergomi otthonában, egy ötödik emeleti lakásban dolgozott tovább. Nyáron a konyhaasztalon, télen a szobában. Aprócska kamráját alakította át égetőkemencévé, így nagyobb méretű tárgyakat nem tudott készíteni. Pedig a Képcsarnoknak lett volna rá igénye. Nagyon sajnálta, hogy nem volt saját műhelye.  

61-ben még csak egy darabot vásároltak tőle, de 3 évvel később szerencsére már folyamatosan rendelték kedves figuráit. Motívumait a magyar falu életéből merítette. Ember alakjai legtöbbje parasztokat formázott. Állatfigurái is a magyar faunából valók. Érdekesen ötvözte a magyaros és a modern vonásokat. Használta a magyaros stílus hagyományos formáit, de aprólékos részletek helyett, élesebb, vastagabb kontúrokkal ábrázolt.  "Az olcsó érzelgősség, a giccsbe hajló hatásvadászás távol áll egyéniségétől. Művészetét cseppnyi irónia is áthatja — mint a száj szélén bujkáló mosoly —, de ez cseppet sem bántó. Nem gúnyol: kedvre derít."

Ezért is az egyik kedvencem, tényleg jó kedvre derítenek a munkái. 

A fent bemutatott kaspókon kívül az újságban talált pár illusztrációt színesben is meg tudom mutatni: 

Cyrano

1973-ban, a Dolgozók Lapjában egy ilyen verzió is látható:  

parasztok

egy másik, hasonló figura: 

az újságban ez a kép szerepelt, ehhez csak hasonló figurám van: 

Sajnos sem születéséről, sem haláláról nincs eddig pontos információm, de egy 1987-es esztergomi újságban említik, hogy többek között Székely Sándortól is búcsút vettek abban az évben. 

Sok kedves figura köthető még a nevéhez, fogok még mutatni a munkásságából. 

Böröcz Márta - gyertyatartók

Böröcz Márta 1938-ban született Pápán és 1962-ben diplomázott az Iparmüvészeti Főiskola kerákia szakán. Utána rögtön a saját műtermében kezdett dolgozni önálló iparművészként. Férje, Koncz Ernő is keramikus. 

Ezek a gyertyatartók tőle 15 cm magasak: 

Muharos Lajos

Muharos Lajos 1941. április 13-án született Balassagyarmaton. 1956 és 60 között Szombathelyen volt gimnazista, majd felvételt nyert az Iparművészeti Főiskolára, ahol 1965-ben diplomázott. Mesterei Kopcsányi Ottó és Nagy József voltak. 

A bejegyzés szomorú aktualitását az adja, hogy készültem egy vele való beszélgetésre, de sajnos erre már nem kerül sor, mert 2023. június 4-én a mester elhunyt. 

Visszahúzódó ember lévén sokat nem olvashatunk róla, de itt értőn méltatják a munkásságát, itt egy remek kisfilmet nézhetünk meg vele és néhány munkájával itt is találkozhatunk. 

Nagyon kedvelem a humorral átszőtt apró figuráit, ezekből válogattam párat mára. 

aktuális kedvencem ez a csodaszarvas :)

a kis ötvös figurák különböző tárgyakat kalapálnak :)

a sárkányölő Szent György motívum nagyon sokszor előkerül a munkásságában

ez a négykerekű ló volt az első kedvencem tőle

a csengettyűk nem csak viccesek, de a hangjuk is szép, bár ezt a fotó nem adja vissza

Én személy szerint köszönöm Muharos Lajosnak a sok mosolyt, amit az évek alatt az arcomra csalt a munkáival. 

Török János : Hékás

Török János az államosítás utáni magyar porcelángyártás megkerülhetetlen tervezője. Figuráit itthon és szerte a világon ismerik és elismerik, komoly gyűjtemények témája többek között az ő munkássága. Neve összeforrt a Pécsi Porcelángyárral, pedig az ország egy másik fontos kerámiaközpontjából érkezett. Mezőtúron született 1932-ben. Nem volt egyszerű gyermekkora és fiatalsága, de szerencsére tehetségét felfedezték és felvételt nyert az Iparművészeti Főiskolára. Ő is Borsos és Gádor növendék volt, 1956-ban diplomázott. Még ebben az évben Pécsre került az éppen újjáéledő Zsolnay gyárba. Maga dönthette el, hogy étkészleteket vagy figurákat mintáz. Utóbbit választotta. A figurális művészet végig kísérte a pályafutását. Első kerámiaszobrain még érződött a főiskolai hatás, a természethű ábrázolás, de a 60-as évektől elfordult ettől a kifejezési módtól. Absztrakt és elvont formák kerültek már ki a keze alól.A 70-es évektől groteszk, humoros figurákat készített. Munkássága térplasztikákra is kiterjedt, tervezett emléktárgyakat, plaketteket. Dolgozott, agyaggal, pirogránittal és porcelánnal is. 

Amikor felfedeztem őt magamnak, nagyon sajnáltam, hogy 1996-ban meghalt, mert így már nem kereshettem fel. 2015-ben viszont az özvegyével sikerült találkoznom és nagy élmény volt a vele való beszélgetés. Korabeli fotókat láthattam és olyan történeteket hallhattam, amik sajnos nem szerepelnek egy könyv vagy újság oldalain sem. 

A csőkutyát sokszor Nádor Judit tervezések gondolják, de Török János figurája. A beszélgetés során derült ki, hogy saját pulijuk ihlette a darabot, akit Hékásnak hívtak. A mű és a modellje. :)

Ma csak ezt akartam megmutatni, de közben megtaláltam pár elmentett fényképet. Válogatok az archív fotókból, olyanokat is amelyeken jól ismert darabok prototípusai láthatók. Válogatok régi kiállítások képeiből, illetve olyan darabokról mutatok képeket, amikkel nem sűrűn találkozhatunk. 

középen a gyermek Török János

a munkakönyve a rajzoló tábláján

Török János a műhelyében - korabeli újságcikkből, azért ilyen a minősége

pillanatképek és tárgyak a műhelyből

A főiskola után még a naturális ábrázolás jellemző rá. Szerintem ezek a darabjai is nagyon szerethetők, de a későbbi darabjai hozzák meg az elismerést. 

itt állt régen a kút, amire készült

ez a fiú olvasott a diplomamunkáján egy fának támaszkodva és később dinnyeevő és a mosakodó fiú alakját is róla mintázta

Már ismertebb darabjainak valószínűleg prototípusai:

Béke

korsós lány

Deméter

Köztéri szobrai és munkái is jelentősek:

A Köztérképen itt  olvashattok a sellőről.

Sajnos ezt a kutat már lebontották. 

Ezt a fali kerámiát is már lebontották, de mindenképpen nézzétek meg milyen volt eredetileg, színesben. Itt. 

Térplasztikákban is megjelennek a jól ismert finom porcelán formák pirogránitból és samottból: 

Az archív fotók között találtam ezt a képet, de az utána következő kiállítási képek nem biztos hogy egy időben készültek. Viszont mindenképpen érdekes darabokat fedezhetünk fel rajtuk. Sajnos nem minden kép vagy képrészlet éles, de azt hiszem így is örülhetünk, hogy fennmaradtak. 

kedvencem, a pók

egy tönkrement esernyővázból készült :)

Hihetetlen gazdag életút, rengeteg kedvelt figura és azt hiszem még tartogatott volna meglepetéseket Török János.

A Zsolnay negyedben látható képpel zárom a sort, amit szintén ezen az úton fotóztam anno. Igaz nem minden darab az övé, de a kép így is szenzációs. 

Remélem láttatok tőle olyat, amit eddig még nem!