H avagy Hegyi Lajosné kerámiái

 

A H jelzés régóta izgatta sokunk fantáziáját. Sokan Benkő Ilonának tulajdonították a H betűvel jelzett tárgyakat és ugyan van hasonlóság, de más volt a készítőjük. Nagy szerencsénkre az alkotó családja több fórumon is próbálta korrigálni a téves információkat és a segítségükkel már többet tudhatunk H. azaz Hegyi Lajosné, született Szövényi – Lux Ágnesről.

1941. szeptember 24-én született Budapesten. Édesapja, Szövényi-Lux Géza rajztanár. Rudnay Gyula tanítványa volt a Képzőművészeti Főiskolán. Főleg akvarell képeket festett, így nem csoda, hogy Ágnes az ő révén megszerette a rajzolást, a képzőművészetekkel, azok történetével való ismerkedést. Főleg a festészet, szobrászat és az építészet érdekelte, az ókortól napjainkig.  Édesapja hatására jelentkezett gimnáziumi érettségi után először az Iparművészeti Főiskola díszítő szobrász szakára. 

Később átment a porcelántervező szakra.  Jó jegyekkel zárta a féléveket, de valakivel összetűzésbe keveredhetett, mert először nem engedték diplomázni. A jó jegyeivel érvelve, Schrammel Imre – aki már ekkor a Főiskolán tanított – közbenjárásával végül porcelántervezőként diplomázott 1964-ben, de hiába voltak korábban csak jó jegyei, csak elégséges osztályzattal.

remek eredmények: 

elégséges diploma:

Kevés darab maradt fent a porcelántervei közül. Egy egészségügyi intézménynek kellett étkészletet terveznie a diplomamunkája keretein belül.

a család tulajdonában megmaradt tárgyak: 

Herenden lett volna lehetősége porcelántervezőként elhelyezkedni, de nem akart Budapesttől távol dolgozni, így nem vállalta el az állást.

Mivel máshol valószínűleg nem volt lehetősége porcelánnal foglalkozni, a kerámia felé fordult. Jó barátok majd szomszédok voltak a Benkő Ilona – Péri József művészházaspárral és Ilona megismertette az agyaggal. Benkő Ilona és Krajtsovits Margit keramikusok egy műhelyen osztoztak Csohány Kálmán grafikussal, melléjük költözött be Ágnes a Munkácsy Mihály utcai szuterénbe. Ő nem tudott korongozni, de a többiek mindenben segítettek neki. A tálhoz használt formákat Benkő Ilona és Krajtsovits Margit készítették, majd Ágnes is dekorálta, mázazta azokat. Ugyanazokat a formákat, festékeket, mázakat használták – ezért is lehet párhuzam a munkáik között. De ez soha egy pillanatig nem okozott gondot. Hasonló történeteket más kollektíváktól is hallottunk már, ott segítették egymást, ahol tudták.

téma és variációk:

A tálak mellett kisebb számban vázák is készültek, ezeket is ők korongozták és Ágnes díszítette, dekorálta, mázazta őket készre.

a jelzés: 

kaspók is készültek: 

fali kerámiák is készültek kis szériában: 

1972-ben saját műhelyt alakítottak ki a lakásán, Ágnes férje épített kemencét. Itt formákba nyomott agyagból készültek a tálak. Ebben sokat segített a férje. A sokszor geometrikus mintázat drótból lett elkészítve, amit az agyagba nyomtak, később ez lett kiszínezve, dekorálva. Egy-egy típusból tízes nagyságrendű sorozatok készültek. Ezeket az Iparművészeti Vállalat forgalmazta.

otthoni műhely: 

terv: 

kerámia tál: 

terv:

kerámia tál: 

tervek:

kerámia tál: 

egyéb tervek: 

további tálak: 

Kedvenc technikája a fia elmondása szerint: „A kemencéből frissen kikerült, már színes mázzal lefestett tálakat óvatosan megpermetezte vízzel, amitől a mázréteg még jobban megrepedezett, mint a normál hűlés közben. Ezután bemártotta az egész tálat újra, általában fekete festékbe, ami a repedésekbe beült, azokat kiemelte. Ezt a technikát mindenféle tárgyon előszeretettel alkalmazta.”

1983-tól az Iparművészeti Vállalat már nem vette át a termékeit, ezért felszámolta műhelyét, befejezte a kerámia készítést és férje vállalatánál dolgozott nyugdíjazásáig.

Családjának még készített egyedi darabokat, de ezek már nem kerültek bolti forgalomba.

Köszönjük a családnak a sok fényképet és a segítséget. Vida Jánosnak és a Kossuth Klubnak a lehetőséget és a helyszínt. Nagy öröm, hogy újabb tárgyakhoz van már név, arc és történet.