A magyar iparművészetnek még sok fehér foltja van, rengeteg kutatni - és gyűjtenivaló akad még. Nagyon érdekes lenne felkutatni az otthoni porcelánfestőket. A két háború között és utána is vásárolhattak fehér árut a porcelángyárakból - külön tételként szerepelnek a korabeli árjegyzékekben - , amit műkedvelő tehetséges vagy kevésbé tehetséges alkotók kedvükre festhettek saját műhelyükben vagy akár otthonukban. Bakos Éva neve kiemelkedik az alkotók közül, ő a kezdeti próbálkozások után túlnyomórészt Herendi alapdarabokat festett meg, önálló kiállítása is volt az 50-es évek végén.
K. Holéczy Etus neve is feltűnik számos darabon, de a neten fellelhető kevés információn kívül csak a nevében lehetünk biztosak. Egy régi festménye hátulján szereplő címre se tudtam már elmenni érdeklődni, mert a házat lebontották.
Az első darabja, amin találkoztam a nevével ez a Zsolnay kis váza volt. Szokatlan színek, játékos dekor, a rá jellemző magyaros motívumoktól eltér, de rögtön kedvenc lett:
