Ma nem tárgyat, hanem egy embert hoztam. Csupa nagybetűvel.
Veress Miklós a háború után alakuló porcelángyártás megkerülhetetlen alakja volt. Volt szerencsém megismerni őt élete utolsó éveiben és ezt a különleges barátságot nagyon köszönöm a sorsnak.
Pályája során viszont szinte az összes porcelángyár készítette a tervezéseit és a közel 10 alatt, amikor Finomkerámiaipari Művek művészeti vezetője volt, be is járta azokat, a kor iparművészeivel is szoros volt a kapcsolata.
1969-ben készített vele interjút a Lakáskultúra, ezen keresztül szeretném bemutatni a pályája elejét. Nagyon szeretett a munkájáról (is) beszélni, tartott tőle, hogy elfelejtik majd, a magunk módján próbálunk ez ellen tenni.
Lakáskultúra, 1969. 1. szám
Veress Miklós 12 éve dolgozik a magyar porcelániparban. Munkássága híven tükrözi azokat a változásokat, átalakulásokat és azt a fejlődést is, amelyeken a magyar porcelán az elmúlt évtizedben átment.
- Miért választotta a porcelántervezést életcéljául?
- A magyar népi fazekasság egyik ősi központjában, Mezőtúron születtem. Az agyag szinte gyerekkorom óta elkísért. Első játékaim közé tartozott a sárral, agyaggal való foglalkozás. Gimnáziumi tanulmányaim alatt rajztanárom, Vároki Lajos javasolta, hogy művészeti pályára menjek. Engem akkor jobban vonzott a szertorna, testnevelő tanár akartam lenni. Érettségi előtt azonban eltört a karom és bár hetek alatt rendbe jött, mégsem mehettem felvételire. Így egy évig odahaza dolgoztam, s ez idő alatt bejártam több mezőtúri fazekas műhelyébe. Korongozni Badár Erzsikénél tanultam, itt ismertem meg először az alkotás örömét. Első hamutáljaim, vázáim, családtagjaimról készült szobraim indítottak el az Iparművészeti Főiskola felé.
- Mezőtúr és a fazekasság a kerámiát jelenti, hogyan jutott a porcelánhoz?
- Az első év elvégzése után - amely általános alapokat adott - még nem tudtam megtalálni a helyem. A főiskolán megismert porcelán vonzott ugyan, de döntő elhatározásra csak akkor jutottam, amikor egy főiskolai pályázatot megnyerve felkeresett Habuda Ádám, a Kőbányai porcelángyár igazgatója, s munkám ismeretében felajánlotta - másodéves voltam ekkor - hogy diplomám megszerzése után mint gyári tervezőt alkalmaz a vezetése alatt álló gyárban. Ez döntött, a porcelánszakot választottam. Borsos Miklós és Lőrincz István tanítványaként folytattam tanulmányaimat, s szereztem meg diplomámat 1956-ban.
- Pályakezdés?
- Amikor a kőbányai gyárba kerültem ott már gyártották első figurámat, az Éneklő kislányt, amely azóta is készül a gyárban. Szívélyesen fogadtak, s én törekedtem az előlegezett bizalomnak megfelelni. Fizikai munkások - festők - között dolgoztam az első években. ( Itt ismerte meg többek között Hofi Gézát is, aki ekkor itt dolgozott.) Igyekeztem jól megismerni a gyártás titkait, a technológiát. Elsősorban kisplasztikával foglalkoztam, mert akkor ezt igényelte a gyár.
- Ma is elégedett a munkáival?
- A főiskolán lényegében két tanárom hatása alatt álltam. Alkotásaimat ők inspirálták és korrigálták, hatásuk éveken át érezhető volt a munkáimon, sőt mondhatnám, azok az ő szellemükben fogantak és jöttek létre. Jó néhányat ma is gyártanak közülük, s meg kell mondanom, bizonyos jóleső szégyenkezéssel nézem már ezeket iskolás voltuk miatt. ... Ezek a szobraim zömükben naturálisak. Akkor ez volt a tudásom tetőpontja. ... Öt évet töltöttem el már gyári tervezőként, amikor úgy éreztem, hogy úgy tudom magam kifejezni, ahogyan érzem a mondanivalót. ... Számos kísérletet folytattam, különböző cső- és lapelemekből is készítettem porcelánszobrokat. Ezek az alkotásaim ma is közel állnak hozzám.
- A kisplasztikán kívül még mivel foglalkozik?
- Tervezek használati tárgyakat is porcelánból. S a porcelánon kívül foglalkoztam samottból készült padlóvázák tervezésével is.
...
- Az iparban dolgozó tervezőművész akkor végzi jól a munkáját, ha az ipar, kereskedelem és művészet hármas egységét tudja létrehozni. Mindig abból indulok ki, hogy amit tervezek, az használható, szép és gazdaságosan gyártható legyen.
Az interjú idején még nem volt 40 éves Miklós. A Kőbányai Porcelángyárban 1969-től megszüntették a díszmű gyártást és a tervező kollektívát Hollóházára helyezték át. A tervezők továbbra is a budapesti Liget utcai műhelyben dolgoztak, de terveiket már Hollóházán valósították meg.
Veress Miklós 1989-ben ment nyugdíjba Hollóházáról. Az ott töltött 20 év alatt rengeteg kisplasztikát és használati tárgyat, vázát készített.
Miklós fia, Veress Tamás elkezdte rendszerezni édesapja munkásságát ezen a weboldalon, de korai halála miatt a teljes feldolgozás másra marad. A művész hagyatéka a Mezőtúri Túri Fazekas Múzeumba került.
Miközben válogattam az illusztrációkat, újra és újra elcsodálkoztam a munkássága sokszínűségén és tulajdonképpen a munkái mennyiségén is. A jövőben külön posztot érdemelnek lovas, halas kisplasztikái, használati tárgyai, vázái, kőbányai és hollóházi porcelánfigurái.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése