Törzsök Gabriella és Török János

 A mai poszt leginkább egy kérdés. Ki tud bármit is Törzsök Gabrielláról?  Meg kellet örökítenem Török János figuráját és Törzsök Gabriella vázáját, ha már egy időben, egy helyen voltak és gondoltam ez jó apropó lesz, hogy írjak is róla. De minden keresésem hiábavalónak bizonyult. Egyetlen fotót találtam róla itt. A váza egyértelműen az ő tervezése a formakönyv alapján, bár korábban a Török János figura kezében lévő vázából kiindulva Török tervezésnek gondolták. Mégsem találni a tervezőről sehol semmit. Aki bármit tudna róla mégis, kérem ossza meg. Remélem a blog erre is jó felület, hogy mások is megosszák, ha tudnak valamit a tervezőről. 

Percz János

Percz Jánosról régóta szerettem volna írni, mert a tárgyait nagyon szeretem magam körül. Előző héten ennek lökést adott, hogy a Pál családnál jártamban beleshettem egy régi családi videó felvételbe, ahol a keramikus házaspár más barátaikkal együtt - többek között Percz Jánossal - sütögetett a kertben. Szeretem, ha a művészeket hétköznapi szituációkban láthatom, esetleg hallhatom. Én ettől még közelebb érzem magamhoz a tárgyaikat. 

az első Perczem

Talán nem véletlen, hogy pont most akadtam két felvételre is Percz János munkásságáról. Az egyikben ő maga beszél a pályájáról és nem utolsó sorban bepillantást enged a két film miből és hogyan is készültek a fém tárgyai. 

Percz János az egyik legismertebb magyar ötvös, pályáját mégsem így kezdte. Rajztanárnak készült és már tanárként találkozott a fémmel és szeretett bele. Szerencsénkre. 

grafikusként is méltán tartják számon

rengeteg érem terve volt, akkurátusan datálva

Ő így emlékszik vissza a kezdetekre az 1966-os Lányok évkönyve lapjain:

Budai gyerek voltam, de Pesten nőttem fel. Volt egy kis fehér pincsikutyám, akit minden este sétálni vittem. Szabott útvonalunk volt: Szondy utca, Bajza utca, Epreskert, Aradi utca, Székely Bertalan utca és vissza. Kutyám útközben többször megállt. Én csak kétszer. Bekukucskáltam az Epreskertbe. Nagyon izgalmas dolgokat láttam ott: festettek, mintáztak... Második megállónk az Aradi utcában volt. Nagyablakos pince mélyén öreg cégtáblafestő éldegélt. Orromat hozzányomtam az üveghez, úgy figyeltem. Az öreg észrevett, s egyszer lehívott a pincébe. Munka után az volt a szórakozása, hogy tájképeket másolt. Nagyon imponált nekem. 

Így határozta el gyerekfejjel, hogy festő lesz. 

Apja "rendes" embert akart belőle faragni, úgyhogy amikor bejelentette, hogy felvették a Képzőművészeti Főiskolára csak annyit mondott, hogy "Elég baj az!"

1946-ban végzett, 48-ig ott maradt tanársegédként majd 12 évig tanított egy vasas ipari tanuló iskolában, a Hernád utcában. Néha meglátogatta tanítványait a műhelyben, ekkor találkozott össze a fémmel. 

Kérdezgetni kezdtem, s az öreg mesterek szívesen tanítottak. Szereztem egyszer egy lemezdarabot. Hazavittem, püfölni kezdtem. Hamutál született belőle, egyszerű holmi. Bevittem az iskolába, megmutattam, s mindenkinek nagyon tetszett. Elmagyarázták, hogyan kell ólmon, fán, szurkon kalapálni, hogyan lehet szépen, finoman, szinte láthatatlanul forrasztani. Ők sem gondolták, én sem számítottam arra, hogy valamikor ezt majd felhasználom...

Ezt az első hamutálat egy neves belsőépítész észrevette. Ő kezdett Percz János után kutatni. Így került a Képzőművészeti Alaphoz. Így lett ötvösművész. 1960-ig párhuzamosan tanított és készítette fém tárgyait, de 60 után már az ötvösség volt a fő tevékenysége. 

Ahogy majd a portréfilmben is elmondja, a kezdetekben apró tárgyakat készített, ezekből lettek később a nagyobb dísztárgyak, majd a térkompozíciók szerte az országban. 

a nagyobbacskák:

ilyen beütött jelzést kell keresni a tárgyain, de nem mindegyiken találunk

Mindkét kisfilm 1963-ban készült. 

Ebben a kisfilmben ő maga is beszél, fél óra, de aki szereti a művészetét mindenképpen érdemes megnézni.

Ebben a rövidebb kisfilmben - Ének a vasról - a tárgyait mutatják be:

Köztéren álló szobrait itt nézhetitek meg. 

És hogy hogyan születnek alkotói ötletei? A felesége válaszolt anno: 

Engem is izgatott ez a kérdés. Nap mint nap látom, hogy dolgozik. Segítek neki, amiben tudok. Az ötlet születésének pillanatát mégsem tudtam eddig elkapni. Egyszer zsúfolt villamoson utaztunk, valakihez igyekeztünk. Hirtelen megragadta a karomat és odasúgta: "Látod annak a nőnek a kalapját? ... Látom - feleltem -, nincs rajta semmi különös..." "Dehogynem, hiszen, olyan, mint egy érdekes vonalú tál..." Hónapokkal később kihívott a műhelyébe és megkérdezte: "Emlékszel annak a nőnek a kalapjára a villamoson? Ez a tál született belőle!"

Megnézném azt a tálat... :)

Pál Ferenc és Pálné Tarsoly Ilona

A gyűjtők sokszor bosszankodnak, hogy egy remek tárgyon nem találnak szignót vagy ha találnak, nem tudják beazonosítani, ki készíthette. Pál Ferenc szignója jól olvasható, régóta jól ismert név a kerámia gyűjtők körében, mégis nagyon keveset tudunk róla. Még kevesebbet arról ki volt a Pálné jelzés mögött. Sajnos az alkotók már nem élnek, de nagy szerencsémre sikerült beszélgetnem a gyermekeikkel.

a gyűjteményem egyik kedvenc Pál kerámiája a pöttyös és csíkos fákkal

                          Pál Ferenc 1914. június 18-án született Gyömrőn, ahol 1948-ig lakott.

Édesapja – a legidősebb Pál Mihály - kőfaragó mester, bátyja Id. Pál Mihály elismert szobrász volt.

Ferenc festőművész szeretett volna lenni. 1949-ben végzett a Főiskolán, ahol előbb Rudnay Gyula tanította, később Barcsay Jenő lett a mestere, akivel szakmai és emberi kapcsolata is remek volt, jó barátságba kerültek.

1953 és 59 között a Fővárosi Emlékmű Felügyelőség munkatársa volt, szobrok, emlékművek restaurálását felügyelte, posztamenseket és emléktáblákat tervezett.

Fiatalon Budapestre vonattal járt be, egy ilyen alkalommal ismerkedett meg a szintén Gyömrőn élő Tarsoly Ilonával. Ilona is tehetséges volt, ő is járt az Iparrajz iskolába, de tanulmányait nem fejezte be.

1946-ben házasodtak össze, 1948-ban költöztek Budapestre.

 a Lánc-híd két nappal, Pál Ferenc jelzéssel

Ferenc az 1950-es évek végén kezdett el kerámiával foglalkozni. Első nagyobb munkája az 1958-as brüsszeli világkiállításra készült ajándéktárgy, egy kakasos tálka volt. Tagja volt a Művészeti Alapnak.

a kakas motívum sok kerámián visszaköszön különböző formákban és színekben

Felesége, Ilona a kezdetektől besegített férjének és az első időkben az ő alkotásai is Pál Ferenc neve alatt lettek zsűriztetve és forgalmazva. Később a saját neve alatt készítette a kerámiákat.

Ilona 1979-ig, 55 éves koráig dolgozott, utána végleg hátat fordított a kerámiának. Ferenc a 80-as évek végéig dolgozott, de élete utolsó éveiben már nagyon megromlott a látása.

Pál Ferenc 2008. márciusában, Ilona 2010. januárjában hunyt el.

Pál Ferenc kerámiáiból válogatok és néhány ismert jelzést is csatolok:

a ló motívum is nagyon sok kerámián szerepel

egyik jelzése, karcolva és írva is megjelenhet

Más állatfigurák is megjelentek fali tálakon, képeken: 

szarvasok

madarak

békegalamb

ez a tál evvel a plasztikus megoldással a tálak között is különlegesnek számít

Természetesen absztraktok is készültek: 

hal? madár? 

nekem zenekar :)

írott Pál jelzés

emberábrázolások: 

városkép: 

szobabelső: 

törzsi motívum: 

nekem ez a váza is ezt a vonalat idézi, bár színeiben visszafogottabb:

jelzése ismert Pál jelzés:

busók

 a fenti váza és ez is Pál Ferenc jelzéssel ellátott: 

A legtöbb váza viszont Pál Ilona keze alól került ki. Ő inkább használati tárgyakat készített, így például vázákat, hamutartókat, kínálókat. 

Pálné

Pál Ilona

P. Tarsoly

Amiért leginkább fel szerettem volna keresni gyermekeiket, hogy a tárgyaikon túl megismerjem őket jobban, hogy szó szerint képem legyen róluk. Nagyon örülök, hogy megoszthatom a róluk készült képeket is. 

Pál Ferenc

Pálné Tarsoly Ilona

Köszönjük nekik a sok szép, színes kerámiát, amivel a mai napig megdobogtatják a gyűjtők szívét.

A későbbiekben még válogatok a kezünk között megforduló kerámiáikból, de olyan szerteágazó a munkásságuk, hogy mindezt csak a teljesség igénye nélkül ígérhetem.