A gyűjtők sokszor bosszankodnak, hogy egy remek tárgyon nem találnak szignót vagy ha találnak, nem tudják beazonosítani, ki készíthette. Pál Ferenc szignója jól olvasható, régóta jól ismert név a kerámia gyűjtők körében, mégis nagyon keveset tudunk róla. Még kevesebbet arról ki volt a Pálné jelzés mögött. Sajnos az alkotók már nem élnek, de nagy szerencsémre sikerült beszélgetnem a gyermekeikkel.
Pál Ferenc 1914. június 18-án született Gyömrőn, ahol 1948-ig lakott.
Édesapja – a legidősebb Pál
Mihály - kőfaragó mester, bátyja Id. Pál Mihály elismert szobrász volt.
Ferenc festőművész szeretett
volna lenni. 1949-ben végzett a Főiskolán, ahol előbb Rudnay Gyula tanította, később
Barcsay Jenő lett a mestere, akivel szakmai és emberi kapcsolata is remek volt,
jó barátságba kerültek.
1953 és 59 között a Fővárosi Emlékmű
Felügyelőség munkatársa volt, szobrok, emlékművek restaurálását felügyelte,
posztamenseket és emléktáblákat tervezett.
Fiatalon Budapestre vonattal járt
be, egy ilyen alkalommal ismerkedett meg a szintén Gyömrőn élő Tarsoly
Ilonával. Ilona is tehetséges volt, ő is járt az Iparrajz iskolába, de tanulmányait
nem fejezte be.
1946-ben házasodtak össze,
1948-ban költöztek Budapestre.
Ferenc az 1950-es évek végén kezdett
el kerámiával foglalkozni. Első nagyobb munkája az 1958-as brüsszeli
világkiállításra készült ajándéktárgy, egy kakasos tálka volt. Tagja volt a Művészeti
Alapnak.
Felesége, Ilona a kezdetektől besegített férjének és az első időkben az ő alkotásai is Pál Ferenc neve alatt lettek zsűriztetve és forgalmazva. Később a saját neve alatt készítette a kerámiákat.
Ilona 1979-ig, 55 éves koráig
dolgozott, utána végleg hátat fordított a kerámiának. Ferenc a 80-as évek végéig
dolgozott, de élete utolsó éveiben már nagyon megromlott a látása.
Pál Ferenc 2008. márciusában,
Ilona 2010. januárjában hunyt el.
Pál Ferenc kerámiáiból válogatok és néhány ismert jelzést is csatolok:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése