2023. március 3., péntek

Bolbáné Szeles Magda

Tavaly még volt szerencsénk beszélgetni vele, szuvenír dekor terveket kaptunk tőle kölcsön a Mezőtúron megtartott kiállításunkra a témában és bontás után ezeket vittük vissza. Reméltük, hogy tudjuk majd még folytatni a beszélgetést, de Magda 2020. november 25-én elhunyt. Férje, Bolba Henrik festő és ötvösművész, december 9-én sajnos követte. 


Begépeltem, amit nekünk elkezdett összeírni az életútjáról: 

1935. június 7-én születtem Budapesten Szeles Mária Magdolnaként. 1940-ben vidékre, Máriabesnyőre költöztünk ahol is az elemi iskola 4 osztályát végeztem. Majd a 8 általánost Szegeden, Csanádpatakon. (Családi ingatlan öröklődés)

Édesanyámmal visszaköltöztünk Máriabesnyőre, ahonnan bejártam Budapestre a gimnáziumba a budai Koltóiba nap mint nap vagy vonattal vagy hévvel Gödöllőről. Megpróbáltatások voltak ezek az idők. Már a gimnáziumi évek alatt festegettem, főleg a kertünkben található különböző növényeket meg az erdei szamócát csokorban. Mivel a kertünk végében kezdődött az erdő. Ennek később hasznát vettem. Ugyanis megbízást kaptam a Gödöllői Agráregyetem növénykórtani tanszékén különböző beteg növények megfestésére – pl. moníliás alma, körte, stb. Édesanyám révén kerültem az egyetem közelébe, mivel az alkalmazott orvos mellett aszisztenskedett, ugyanis a háború alatt önkéntes ápolónővér volt, akkoriban képezték ki. Különben fiatalabb korában női ruha szabászatot tanult és később ebben dolgozott.  Szüleimnek nem voltak művészettel kapcsolatos tevékenységei.

Ha csak azt nem említhetem, hogy az édesapám sokat hegedült, képezte magát, főleg a magyar nóták terén nagyon elkötelezetten, anyagi áldozatok árán is. Különben órás és ékszerészként dolgozott Budapesten majd vidéken.

1953-ban végeztem a gimnáziummal és jelentkeztem az Iparművészeti Főiskola textil szakára.

De nem oda, hanem a porcelán tanszakra vettek fel. Jó végzettséggel kaptam 460 Ft állami ösztöndíjat. Ebből 50 forint tervkölcsönt kellett jegyezni egyszer. Ezt örök időkre megjegeztem magamnak.

Nagyon boldog voltam, hogy felvettek a főiskolára és elhelyezést is kaptam a diákszállóban, így nem kellett naponta vonatozni vidékről.

Tanáraim az öt év alatt. Borsos Miklós – mintázás, Illés Gyula – mintázás (szobrász), alakrajz, Ridovics F, Littkei J, Sehey Ferenc. Rám leginkább Sey tanár úr rajztanítása hatott. A saját alkotásai, rajzai melyek könnyedek, rejtelmesen lágy tónusúak voltak. Kerámia szaktanárunk Gádor István volt.

1958 júniusában fejeztem be tanulmányaimat az Iparművészeti Főiskolán „jó” eredménnyel. Ez év nyarán férjhez mentem Bolba Henrik festőművészhez. Ősztől a hollóházi Porcelángyár tervezője lettem. Abban az időben a minisztérium gondoskodott mindenki elhelyezéséről egy munkahelyen, aki elvégezte a főiskolát.

Egy évig voltam a gyár állományában, majd a BP. Kőbányai Porcelángyárhoz kerültem tervezőként 1959-ben.

Többen voltunk tervezők: Veress Miki, Seregély Márta, Torma Istvánné, Illés Irén, Szonntagh Éva, később Ősz Szabó Antónia.

Tulajdonképpen elég széles lehetőségeket biztosított a gyár. Terveztem először reggeliző étkészletet, teásat, különálló vázákat, hamutálakat, fehér alapon színes festésdíszítéssel. Később máz alatti kobaltkék, zöld, barna díszítéssel. Terveztem színes városkép matricékat ajándéktárgyakra turistáknak.

Úgy érzem elég kedvezőek voltak a körülmények a gyárban az alkotáshoz. Kaptunk rendszeresen egy alkotónapot, lehetőséget a továbbfejlődéshez művészetünkben.

Rendszerint az Iparművészeti Múzeum könyvtárában böngésztük a szaklapokat, amik külföldön jelentek meg. Pl. Pottery and Glass stb., valamit kiállításokat nézhettünk meg.

Két komoly tanulmányutat is szerveztek ingyenesen Moszkvába, Leningrádba és környékére, valamint Prágában egy fontos kerámia kiállításra valamint a város megtekintésére.

Az országban működő porcelángyárakban dolgozó tervezők integrálását a létrejött Iparművészeti Tanács végezte Juhász Laci bácsi vezetésével. Feladatuk volt a kiállítások szervezése az év legszebb termékeinek bemutatására.


Szonntagh Éva és Szeles Magda

Eddig tartott Magda írása. 68-ban csökkentették az elérhető tervezői státuszok számát a gyárban, így elbocsátották. Ezek után saját műhelyében készítette kerámiát, amiket az Iparművészeti Vállalat forgalmazott. 

Néhány korabeli fotó a munkáiból:











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szepesi Magda

 Egy újabb név. Viszont sajnos csak ennyi.  Szepesi Magda. Természetesen megint valami mást kerestem, amikor egy cikkhez tartozó képen ismer...