2023. május 30., kedd

Percz János

Percz Jánosról régóta szerettem volna írni, mert a tárgyait nagyon szeretem magam körül. Előző héten ennek lökést adott, hogy a Pál családnál jártamban beleshettem egy régi családi videó felvételbe, ahol a keramikus házaspár más barátaikkal együtt - többek között Percz Jánossal - sütögetett a kertben. Szeretem, ha a művészeket hétköznapi szituációkban láthatom, esetleg hallhatom. Én ettől még közelebb érzem magamhoz a tárgyaikat. 


az első Perczem

Talán nem véletlen, hogy pont most akadtam két felvételre is Percz János munkásságáról. Az egyikben ő maga beszél a pályájáról és nem utolsó sorban bepillantást enged a két film miből és hogyan is készültek a fém tárgyai. 

Percz János az egyik legismertebb magyar ötvös, pályáját mégsem így kezdte. Rajztanárnak készült és már tanárként találkozott a fémmel és szeretett bele. Szerencsénkre. 


grafikusként is méltán tartják számon


rengeteg érem terve volt, akkurátusan datálva

Ő így emlékszik vissza a kezdetekre az 1966-os Lányok évkönyve lapjain:

Budai gyerek voltam, de Pesten nőttem fel. Volt egy kis fehér pincsikutyám, akit minden este sétálni vittem. Szabott útvonalunk volt: Szondy utca, Bajza utca, Epreskert, Aradi utca, Székely Bertalan utca és vissza. Kutyám útközben többször megállt. Én csak kétszer. Bekukucskáltam az Epreskertbe. Nagyon izgalmas dolgokat láttam ott: festettek, mintáztak... Második megállónk az Aradi utcában volt. Nagyablakos pince mélyén öreg cégtáblafestő éldegélt. Orromat hozzányomtam az üveghez, úgy figyeltem. Az öreg észrevett, s egyszer lehívott a pincébe. Munka után az volt a szórakozása, hogy tájképeket másolt. Nagyon imponált nekem. 

Így határozta el gyerekfejjel, hogy festő lesz. 

Apja "rendes" embert akart belőle faragni, úgyhogy amikor bejelentette, hogy felvették a Képzőművészeti Főiskolára csak annyit mondott, hogy "Elég baj az!"

1946-ban végzett, 48-ig ott maradt tanársegédként majd 12 évig tanított egy vasas ipari tanuló iskolában, a Hernád utcában. Néha meglátogatta tanítványait a műhelyben, ekkor találkozott össze a fémmel. 

Kérdezgetni kezdtem, s az öreg mesterek szívesen tanítottak. Szereztem egyszer egy lemezdarabot. Hazavittem, püfölni kezdtem. Hamutál született belőle, egyszerű holmi. Bevittem az iskolába, megmutattam, s mindenkinek nagyon tetszett. Elmagyarázták, hogyan kell ólmon, fán, szurkon kalapálni, hogyan lehet szépen, finoman, szinte láthatatlanul forrasztani. Ők sem gondolták, én sem számítottam arra, hogy valamikor ezt majd felhasználom...

Ezt az első hamutálat egy neves belsőépítész észrevette. Ő kezdett Percz János után kutatni. Így került a Képzőművészeti Alaphoz. Így lett ötvösművész. 1960-ig párhuzamosan tanított és készítette fém tárgyait, de 60 után már az ötvösség volt a fő tevékenysége. 

Ahogy majd a portréfilmben is elmondja, a kezdetekben apró tárgyakat készített, ezekből lettek később a nagyobb dísztárgyak, majd a térkompozíciók szerte az országban. 


a nagyobbacskák:





ilyen beütött jelzést kell keresni a tárgyain, de nem mindegyiken találunk




Mindkét kisfilm 1963-ban készült. 

Ebben a kisfilmben ő maga is beszél, fél óra, de aki szereti a művészetét mindenképpen érdemes megnézni.


Ebben a rövidebb kisfilmben - Ének a vasról - a tárgyait mutatják be:


Köztéren álló szobrait itt nézhetitek meg. 

És hogy hogyan születnek alkotói ötletei? A felesége válaszolt anno: 

Engem is izgatott ez a kérdés. Nap mint nap látom, hogy dolgozik. Segítek neki, amiben tudok. Az ötlet születésének pillanatát mégsem tudtam eddig elkapni. Egyszer zsúfolt villamoson utaztunk, valakihez igyekeztünk. Hirtelen megragadta a karomat és odasúgta: "Látod annak a nőnek a kalapját? ... Látom - feleltem -, nincs rajta semmi különös..." "Dehogynem, hiszen, olyan, mint egy érdekes vonalú tál..." Hónapokkal később kihívott a műhelyébe és megkérdezte: "Emlékszel annak a nőnek a kalapjára a villamoson? Ez a tál született belőle!"

Megnézném azt a tálat... :)


2023. május 22., hétfő

Pál Ferenc és Pálné Tarsoly Ilona

A gyűjtők sokszor bosszankodnak, hogy egy remek tárgyon nem találnak szignót vagy ha találnak, nem tudják beazonosítani, ki készíthette. Pál Ferenc szignója jól olvasható, régóta jól ismert név a kerámia gyűjtők körében, mégis nagyon keveset tudunk róla. Még kevesebbet arról ki volt a Pálné jelzés mögött. Sajnos az alkotók már nem élnek, de nagy szerencsémre sikerült beszélgetnem a gyermekeikkel.


a gyűjteményem egyik kedvenc Pál kerámiája a pöttyös és csíkos fákkal

                          Pál Ferenc 1914. június 18-án született Gyömrőn, ahol 1948-ig lakott.

Édesapja – a legidősebb Pál Mihály - kőfaragó mester, bátyja Id. Pál Mihály elismert szobrász volt.

Ferenc festőművész szeretett volna lenni. 1949-ben végzett a Főiskolán, ahol előbb Rudnay Gyula tanította, később Barcsay Jenő lett a mestere, akivel szakmai és emberi kapcsolata is remek volt, jó barátságba kerültek.

1953 és 59 között a Fővárosi Emlékmű Felügyelőség munkatársa volt, szobrok, emlékművek restaurálását felügyelte, posztamenseket és emléktáblákat tervezett.

Fiatalon Budapestre vonattal járt be, egy ilyen alkalommal ismerkedett meg a szintén Gyömrőn élő Tarsoly Ilonával. Ilona is tehetséges volt, ő is járt az Iparrajz iskolába, de tanulmányait nem fejezte be.

1946-ben házasodtak össze, 1948-ban költöztek Budapestre.


 a Lánc-híd két nappal, Pál Ferenc jelzéssel

Ferenc az 1950-es évek végén kezdett el kerámiával foglalkozni. Első nagyobb munkája az 1958-as brüsszeli világkiállításra készült ajándéktárgy, egy kakasos tálka volt. Tagja volt a Művészeti Alapnak.



a kakas motívum sok kerámián visszaköszön különböző formákban és színekben

Felesége, Ilona a kezdetektől besegített férjének és az első időkben az ő alkotásai is Pál Ferenc neve alatt lettek zsűriztetve és forgalmazva. Később a saját neve alatt készítette a kerámiákat.

Ilona 1979-ig, 55 éves koráig dolgozott, utána végleg hátat fordított a kerámiának. Ferenc a 80-as évek végéig dolgozott, de élete utolsó éveiben már nagyon megromlott a látása.

Pál Ferenc 2008. márciusában, Ilona 2010. januárjában hunyt el.


Pál Ferenc kerámiáiból válogatok és néhány ismert jelzést is csatolok:


a ló motívum is nagyon sok kerámián szerepel


egyik jelzése, karcolva és írva is megjelenhet




Más állatfigurák is megjelentek fali tálakon, képeken: 


szarvasok


madarak


békegalamb


ez a tál evvel a plasztikus megoldással a tálak között is különlegesnek számít

Természetesen absztraktok is készültek: 


hal? madár? 


nekem zenekar :)




írott Pál jelzés


emberábrázolások: 


városkép: 


szobabelső: 


törzsi motívum: 

nekem ez a váza is ezt a vonalat idézi, bár színeiben visszafogottabb:


jelzése ismert Pál jelzés:



busók

 a fenti váza és ez is Pál Ferenc jelzéssel ellátott: 


A legtöbb váza viszont Pál Ilona keze alól került ki. Ő inkább használati tárgyakat készített, így például vázákat, hamutartókat, kínálókat. 




Pálné



Pál Ilona



P. Tarsoly


Amiért leginkább fel szerettem volna keresni gyermekeiket, hogy a tárgyaikon túl megismerjem őket jobban, hogy szó szerint képem legyen róluk. Nagyon örülök, hogy megoszthatom a róluk készült képeket is. 



Pál Ferenc


Pálné Tarsoly Ilona

Köszönjük nekik a sok szép, színes kerámiát, amivel a mai napig megdobogtatják a gyűjtők szívét.
A későbbiekben még válogatok a kezünk között megforduló kerámiáikból, de olyan szerteágazó a munkásságuk, hogy mindezt csak a teljesség igénye nélkül ígérhetem. 

2023. május 16., kedd

Gránit - állat figurák

Az egyszerűen csak kispesti Gránitnak hívott gyárnak a valóságban hosszabb neve volt. 1922-ben alapították és a neve ekkor Porcelán - Kőedény és Kályhagyár Rt. volt. Az 1948-as államosítás után a neve Finomkerámiai Művek Gránit Csiszolókorong és Kőedénygyár lett. 

Elsősorban fajansztermékeket gyártottak, főleg az edényáru gyártásra fókuszáltak, de már a kezdetekben is külön részleg volt a művészi kerámiák gyártására és ehhez iparművészeket is alkalmaztak. Ahogy más gyárak esetében is, a díszműáru gyártásból nem élt meg a gyár, úgyhogy az edények mellett szaniter termékeket is gyártani kezdtek. 

Az államosítás után sem volt ez máshogy. Az alkalmazott iparművészek az edények mellett terveztek díszműárut, figurákat is, de továbbra is az olcsó tömegtermékek gyártása volt a fő irány. A szaniter gyártást átirányították a régen Zsolnay érdekeltségű Budapest Porcelángyárba. 

Egy ilyen nagy múltú és volumenű gyár termékpalettáját összegyűjteni nagy feladat, érdemes egy részére specializálódni. 

Engem a kezdetekben a gyárak figurális kínálata kezdett el érdekelni. Az államosítás után szinte minden magyar gyárban megjelentek új tervezők is a régiek mellett és feladatuk a termékek modernizálása volt, a régi formák mellett megjelentek vagy kiváltották őket az iparművészek újabb darabjai. Így volt ez a figurákkal is. Ugyan a gyár fő profilja más volt, de figurákat is terveztek. A Gránit figurák gyűjtését kicsit nehezíti, hogy az államosítás utáni darabokon nagyon ritkán találunk jelzést. 

Ebben a bejegyzésben - a teljesség igénye nélkül - a gyárban készült állatfigurákból válogattam. 


Az egyszerű vonalú, stilizált állatok illettek a kor hasonló szellemiségű edényeihez is. 

manapság a gyűjtők körében az egyik legkeresettebb darab ez a róka figura:

nagy meglepetés volt, amikor a formát megtaláltam bronzból is kiöntve:


A hosszú róka figura mellett még két másik fazon is készült a gyárban. A jobb oldaliból sajnos csak festetlen változat van a gyűjteményemben.



az ülő verzióból lehet keresni különböző festéseket: 
 

tervező: Andresz János

a róka után a tacskó figura is népszerű:


a cicák két méretben és számtalan dekorral készültek: 
 

kacsákkal több színben találkozhatunk: 


az álló kutya figura:


a mackó figura:


a zsiráf:


ritkábban fordul elő ez a fekete - fehér ló figura: 


tervező: Andresz János

ez a nyuszi is ritkának mondható:

ez a verzió is: 


A bagoly is keresett gyűjtői darab:


tervező: Andresz János

a gyárban készültek perselyek. Ilyen ez a bagoly páros, amiknek a hátán lehet a pénzt bedobálni:


készült egy elefántos persely is: 


Ezen az egyetlen figurámon találtam jelzést:


Vannak olyan darabok, amik még csak festetlen verzióban vannak a gyűjteményemben, ha esetleg lenne valakinek képe festett verziókról szívesen látnám. 




Zahajszky László tervezése

én ezt a figurát is Gránitnak gondolom, de még nem vagyok benne 100%-ig biztos: 
 

A tervezőket pótolom a képek alatt, amint sikerül őket azonosítani őket. 

Hamarosan pár emberfigurát is bemutatok a gyár termékei közül. 



Szepesi Magda

 Egy újabb név. Viszont sajnos csak ennyi.  Szepesi Magda. Természetesen megint valami mást kerestem, amikor egy cikkhez tartozó képen ismer...