Várdeák Ildikó 1929-ben született Abonyban, május 13-án. Édesapja Várdeák Ferenc festőművész volt, 1936-ig Abonyban rajztanárként dolgozott, édesanyja V. Erdélyszky Jolán is festőművész volt. Így talán nem csoda, hogy ő is művészi pályára készült. 1953-ban diplomázott a Magyar Iparművészeti Főiskolán, ő is Gádor - Borsos növendék volt.
Várdeák Ildikó kerámiáin nem véletlenül találkozunk mindig egy plusz B betűvel. Férjezett neve ugyanis Bödy Oszkárné volt. Egyik lányuk állítása szerint mindketten éjjel - nappal dolgoztak, két gyermeküket is az anyai nagyszülők nevelték a mindennapokban. Ezért is lehet, hogy sok kerámia bukkan fel Várdeák jelzéssel.
Férje, kémikusként segítette mázkísérleteit. Legjellemzőbb színei a narancs - fekete kombináció, kerámiái sok lakásba eljutottak az Iparművészeti Vállalat segítségével.
Kezdetben porcelán - és kerámiaedények tervezésével, kivitelezésével foglalkozott. Szabadúszóként különböző porcelángyárakban gyártották a terveit. Legismertebb darabját - egy kávés készletet - sokszor Török Jánosnak tulajdonítják, de Várdeák tervezés.
Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében szerepel egy extra verzió is ebből a készletből.
kivitelezés: Pécsi Porcelángyár
Gyűjteményem egyik különlegessége ez a Kőbányai Porcelángyárban készült váza:
a dekor mellett a fenékjegy melletti aláírás teszi igazán különlegessé:
Saját gyűjteményembe inkább olyan darabjait válogattam, amik nem a szokásos, tőle megszokott színvilágban készültek:
AZ Ország Világ magazinban láttam ezt a képet róla és a műhelyéról:
Legnagyobb örömömre a kép bal oldalán felfedeztem az egyik kedvenc vázámat:
43 és 46 cm-es darabok.
De jobb oldalon is látható egy másik vázám tőle:
A magazinban így vallott:
— Alkotásaimmal valóban azt a célt szeretném szolgálni, hogy az új lakásba költözők ízlése éppúgy, mint a régiben maradóké helyes irányba fejlődjék — mondta a műterembeli beszélgetésünk során a művésznő, majd hozzáfűzte: — az alkotás nálam is belső szükségszerűség, ám másoknak örömet szerezni, az az a plusz, amiért érdemes állandóan töprengeni, dolgozni. Magaménak érzem és vallom azt a helyes elvet, hogy az otthon kultúrája éppen olyan fontos, mint az értelemé, vagy az érzelemé. De az ízlés formálása a lakáskultúrában is csak magas szinten előállított művekkel lehetséges. Ezért keresem művésztársaimhoz hasonlóan én is állandóan az újat: formában, méretben, technikában és agyagban. A mi munkánk nem bírja el a türelmetlenséget, de a lustaságot sem, mindig új és új lendület kell a tűz és az agyag meghódításához.
A porcelán és az agyag után újabb alapanyagok kerültek a látóterébe. Egy másik magazinszámban így beszélt munkáiról:
Várdeák Ildikó a kísérletező, mindig újat kutató művészek közé tartozik. Munkájáról szólva, elsőként mestereit, példaképeit említette. — Nekem két apám volt — mondta. — Az egyik, aki életet adott, felnevelt. A másik Gádor István, a hazai modern kerámia megteremtője. Festőművész apámtól a szakma, a mesterség, a művészet szeretetét és becsületét kaptam útravalóul. Gádor mestertől, tanáromtól, a mindig újakra készülő, töretlen vállalkozó kedvet. A keramikusművész a főiskolán porcelánfestést tanult, eközben beleszeretett a kerámiába és hű is maradt hozzá. Csaknem egy évtizedes erőpróba után érkezett el azokhoz a használati tárgyakhoz, amelyek ma is sajátjai. Egyik érdekes témája a kerámia fémmel és kosárfonással való kombinálása. A kenyértartó, az öblös teáskanna fogója nádból készült, a fondue-készlet főzője fémmel van kombinálva. Az ellentétek: a kemény kerámia, a lágyan hajló nádfonat és az ezüstös fém izgalmas összhatást nyújt. A másik kedvelt területe a különleges színek és minták alkalmazása. E törekvését őrzik a nagyméretű tálak, a kávés- és teáskészletek, a gyümölcsöskelyhek, vázák. Karcolással, festett díszítéssel, felületi felrakással készültek. Űjabban nem elégszik meg a közvetlen környezetünk, otthonunk szépségével, hanem kilép a lakásból, és virágtartókkal, kaspókkal a kertet is díszíti. — Ezek új eljárással születtek — simogat végig tekintetével a vázákon, hasas virágtartókon. — Kísérletezés közben jutottam el a samott- hoz — az építőipar melléktermékéhez —, ehhez a rusztikus hatású és nagyon tartós, kemény anyaghoz. Rájöttem arra, hogy az égetés során, az olyan hőhatásra, amely minden anyagot elemészt, ez a samott semmihez sem fogható szépséget nyer. Mintha valódi tisztítótűzben égne . .. Ezerkétszáz fokon felül eltűnt az anyag durvasága, érdessége, a máz keménysége, a színek is semmivé váltak, s csak az maradt meg, ami kellemes. A tűzégette anyag ősi erőt sugárzó szépséget ad. Így vált a belőle készült tárgy alkalmassá arra, hogy a természetet — a kertet, az udvart, egy-egy facsoportot díszítsen — földet, virágot, bokrot, növényt magába fogadjon.
Samottos anyagból készült alkotásai:
és az alkotó:
2013-ban hunyt el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése